„Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta.”
Húsvétvasárnap reggel az asszonyok sietve távoztak el Jézus sírjától. Félelemmel, de még nagyobb örömmel eltelve futottak, hogy értesítsék a tanítványokat.
„Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. Hirtelen nagy földrengés támadt. Az Úr angyala ugyanis leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Tekintete olyan volt, mint a villám, öltözete meg, mint a hó. Az őrök remegtek tőle való félelmükben, s csaknem halálra váltak. Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: „Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott! Aztán siessetek, vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok. Íme tudtotokra adtam.”
Gyorsan otthagyták a sírt, és félelmükben meg nagy örömükben is siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. Egyszerre csak Jézus jött velük szemben, s így köszöntötte őket: „Üdv nektek!” Odafutottak, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Jézus így szólt: „Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába, ott majd viszontlátnak.”
Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket. Ezek a vénekkel egyetemben tanácsot tartottak. Azt határozták, hogy adnak egy csomó pénzt a katonáknak, és meghagyták nekik:
„Mondjátok, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai és ellopták. Ha tudomást szerez róla a helytartó, majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket.” Azok elfogadták a pénzt, és úgy jártak el, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig elterjedt a zsidók közt.” (Mt.28;1-15)
A húsvéti időszak evangéliumai találkozásokat mutatnak be, a Feltámadott találkozik azokkal, akik hittek és hisznek benne. Megmutathatta volna magát ellenségeinek is, de nem tette. Bizonyíthatta volna a vallási vezetőknek, hogy ő az Isten Fia, miként ezt korábban hirdette, de nem tett ilyet. Ő azoknak mutatja meg feltámadt, megdicsőült testét, akik szeretik őt. Találkozik a sírhoz igyekvő asszonyokkal, találkozik apostolaival és tanítványaival. E találkozások mindegyike tanulságokat sugároz felénk. Ezekre figyelünk oda az elkövetkezendő hetek során elmélkedéseinkben, hogy az Úr feltámadásába és a mi feltámadásunkba és örök életünkbe vetett hitünk erősödjön.
Mit jelent Krisztus feltámadása?
Nem a földi életbe tér vissza, nem azt az életet akarja folytatni, ami a nagypénteki kereszthalállal befejeződött. Az Úr feltámadása nem ehhez a világhoz tartozó természetes esemény, hanem a mennyei Atya különleges cselekedete. Olyan természetfeletti esemény, amely mégis térben és időben leírható, azaz Jeruzsálemben történt, húsvét hajnalán, a kereszthalál utáni harmadnapon. Az Atya támasztja fel Fiát a halálból, ő ajándékoz neki új életet, örökké tartó életet. Feltámadásában arra csodálkozunk rá, hogy az emberi élet hogyan jut el ahhoz a testben-lélekben való beteljesedéshez és megdicsőüléshez, amelyet Isten minden embernek szánt. Az ő egyszülött Fiának és nekünk is. Hiszem-e, hogy Krisztussal én is feltámadok?
A NAGY FORDULAT…
„Asszony, miért sírsz…? Kit keresel?…”
A gyász és a fájdalom, a Jézus iránti szeretet és ragaszkodás vezeti Mária Magdolnát a sírhoz. Természetes érzés és viselkedés ez. Nehéz feldolgozni valakinek az elvesztését, halálát. Különösen az első napok nehezek. A házastárs, a szülő vagy a gyermek elvesztése felfoghatatlan az ember számára. Napokig el sem hiszi, fel sem fogja, hogy már nem él, akit szeret. Hányszor látni embereket, akik szerettük halála után napokig, hetekig ilyen gondolatokkal járnak a temetőbe.
„Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba, és látta, hogy két angyal ül ott fehérben, ahol előbb Jézus teste feküdt; az egyik fejtől, a másik meg lábtól. Azok így szóltak hozzá:
„Asszony, miért sírsz?” Ő ezt felelte nekik: „Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették..”
Mária Magdolna viselkedése érthető. Fájdalmát tovább fokozza, hogy Jézus teste nincs a sírban és semmit nem tud annak holléte felől, nem érti, hová tűnhetett Jézus, akit ide temettek. Jelenléte a sírnál a gyász és a fájdalom kifejezése. Ugyanakkor ez a valóban emberi és valóban érthető érzés elhomályosítja látását, leszűkíti értelmét, megbénítja cselekvését. Eluralkodik rajta a tehetetlenség érzése, nem ismeri fel az angyalokat, s fel sem merül benne a kérdés, hogy kik lehetnek ezek az ismeretlenek a sírnál. Sőt még Jézust, a Feltámadottat sem ismeri fel, őt is idegennek, a kertésznek nézi. Fájdalmából és gyászából az mozdítja ki, hogy az Úr a nevén szólítja. E személyes találkozás és megszólítás teszi őt tanúvá, tanúságtevővé. Ennek hatására alakul át fájdalma örömmé.
Tartsd meg, Urunk, húsvéti szent örömben hívő népedet! Legyen velünk, édes hazánkkal és az egész világgal a te békéd! Szítsd fel a keresztség kegyelmét mindnyájunkban, akik a keresztvízen meghaltunk a bűnnek és feltámadtunk az új életre! Föltámadásod győzelme bátorítsa a betegeket, öregeket és szenvedőket! A halálon aratott diadalod juttassa el megholt testvéreinket a föltámadás dicsőségére! Amen.
IMA A SZENTLÉLEKHEZ
(Szent Ágoston imája)
Ó isteni Szeretet! Szent közössége a mindenható Atyának és a boldog Fiúnak;
mindenható vigasztaló Lélek, szomorúak kegyes vigasztalója, szállj az én
lelkem hajlékába hatalmas erőddel, ragyogó világosságod fényével vidítsd fel
elhanyagolt belsőmnek homályos zugait, ó kegyes vendég, és tedd
termékennyé harmatod bőségével a hosszú szárazságtól kiaszott bensőmet.
Sebesítsd meg szereteted nyilával lelkemnek belsejét, gyújtsd lángra
üdvösséges tüzeddel megdermedt szívemet, ragyogd be a szent buzgalom
tüzével és áraszd el testemnek, lelkemnek minden rejtekét. Adj innom
gyönyörűséged patakjából, hogy elmenjen kedvem a világ mérgezett
édességeinek ízétől. Taníts meg akaratod teljesítésére, mert te vagy az én
Istenem.
Hiszem, hogy akiben te lakozol, veled lakozik abban az Atya és a Fiú is.
Boldog, aki megérdemli, hogy te vendége légy, mert általad az Atya és
a Fiú is lakást készítenek nála.
Jöjj, immár jöjj, kesergő léleknek kegyes vigasztalója, jó sorsban és
megpróbáltatásokban segítője.
Jöjj, bűnök lemosója, sebek gyógyítója!
Jöjj, törékenyek erőssége, ingadozók fölemelője;
Jöjj, alázatosak tanítója, kevélyek megrontója,
Jöjj árváknak kegyes atyja, özvegyek édes gyámola.
Jöjj szegények reménysége, megfogyatkozottak lábra állítója.
Jöjj, hajózók csillaga, hajótöröttek kikötője.
Jöjj, minden élőknek kiváltképpen való ékessége, haldoklók egyetlen
üdvössége.
Jöjj, Szentlélek, jöjj, könyörülj rajtam, tégy a magadévá, szállj belém kegyesen,
hogy irgalmadnak sokasága szerint, csekélységemet a te nagyságod,
gyarlóságomat pedig a te erőd pótolja Jézus Krisztus, az én üdvözítőm által, aki
Veled és az Atyával él és uralkodik, mindörökkön örökké. Ámen.