Midőn az apostolok Jeruzsálemben meghallották, hogy Szamaria befogadta Isten igéjét, elküldötték az ottaniakhoz Pétert és Jánost. Ezek odaérve imádkoztak érettük, hogy elnyerjék a Szentlelket. Az ugyanis még egyikükre sem szállott le, hanem csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevében. Az apostolok tehát rájuk tették kezüket, és azok elnyerték a Szentlelket. (lásd: ApCsel 8,14-17)
A Szentírásból tudjuk, hogy már az apostolok bérmáltak. A kereszténység első századaiban a bérmálást rendszerint azonnal a keresztség után kiszolgáltatták. Ezért következik a szentségek sorrendjében a bérmálás a keresztség után.
A bérmálás rendszerint a püspök feladata. A pápa azonban felhatalmazást adhat a bérmálásra egy áldozópapnak is. A plébános például megbérmálhatja egyházközségében azt a beteget, aki életveszélyben forog. A bérmálás kezdetén a püspök felmegy az oltár lépcsőjén és a bérmálandók felé fordul. A bérmálandók letérdelnek, a püspök föléjük terjeszti kezét és lehívja rájuk a Szentlelket hét ajándékával: a bölcsesség és értelem Lelkét, a tanács és erősség Lelkét, a tudomány és jámborság Lelkét és az Istenfélelem lelkét.
A püspök ezután külön-külön minden bérmálandó fejére teszi jobb kezét és homlokukra krízmával keresztet ír, miközben e szavakat mondja: „Megjelöllek téged a kereszt jelével és megerősítelek az üdvösség krízmájával az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében.” Megkenés után a püspök arcul legyinti a bérmálandót és ezt mondja: „Béke legyen veled.” A püspök végezetül azért imádkozik, hogy a Szentlélek befejezze megkezdett művét a megbérmáltakban. Azután megáldja őket. Ez áldás közben az újonnan megbérmáltaknak még jelen kell lenniök.
A „krízma” annyit jelent, mint kenet. A „krízma” szó rokonszava a „Krisztus” szónak, amely annyit jelent, mint „Fölkent”. A krízma olíva-olaj és balzsam keveréke. A krízmát a püspök Nagycsütörtökön szenteli.
A kereszt, mellyel a püspök megjelöli a bérmálandó homlokát, azt jelenti, hogy attól fogva ő Krisztus bajnoka és hitét nyíltan meg kell vallania az egész világ előtt. – A megkenés a krízmával azt jelenti, hogy a bérmálandó megkapja Krisztus erejét vagyis a Szentlelket. – Az arcullegyintés arra figyelmezteti a megbérmáltat, hogy mint Krisztus bajnokának, minden megaláztatást el kell viselnie Krisztusért.
