Előgyakorlatok
1. Halljad a világ sóhaját, melynek kifejezője Izaiás próféta: „Harmatozzatok, egek, onnan felülről és csepegjék a felhők az igazat; nyíljék meg a föld és teremje a szabadítót.” (Introitus ádv. 4. vas.)
2. Kérd Istent az Anyaszentegyházzal: „Gerjeszd fel, Uram, kérünk, hatalmadat, és jöjj; siess segítségünkre nagy erősséggel, s amit bűneink visszatartóztatnak, azt siettesse kegyelmed segítségével elnéző irgalmad.” (Egyházi ima ádvent 4. vasárnapján.)
I. Izrael népének vágya a Megváltó után
Olvasd áhítattal és elmélkedve a zsoltárok és próféták szavait, melyeket az Egyház is felvett ádventi szertartásaiba. Ezek feltárják előtted az igazak vágyakozását az Üdvözítő után. „Jöjj, ragyogtasd fel nekünk arcodat, Uram, ki a kerubok felett trónolsz, és szabadok leszünk.” (Vö. Zsolt 79) „Eredj fel magas hegyre, te, ki Sionnak jó hírt viszel; emeld fel szavadat, ne félj! Mondd Júda városainak: Íme, a ti Istenetek! Íme, az Úr Isten hatalommal jő, és karja uralkodásra kész; íme, vele jő jutalma, és előtte zsákmánya. Mint a pásztor, legelteti nyáját; karjával összegyűjti a bárányokat s ölébe emeli.” (Iz 40,9-11) „Harmatozzatok, egek, onnan felülről, és csepegjék a felhők az igazat; nyíljék meg a föld és teremje a szabadítót.” (Iz 45,8)
Ezeknek a szavaknak hallatára gerjeszd föl magadban is mindig jobban a vágyat az Üdvözítő lelki eljövetele után szívedben. Ezt ugyan az ádventi időszak alatt már sokszor megtetted, de a vágynak napról-napra növekednie kell, hogy annál bőségesebben részesülj az Úr eljövetelének kegyelmeiben. Ez a vágy az Üdvözítő eljövetele után egyértelmű a vággyal lelki megtisztulásod és tökéletesedésed után. Egyértelmű a vággyal Krisztust mindig bensőbben megismerni, melegebben szeretni, hűségesebben követni. Egyértelmű a vággyal magadat akár szenvedés és önmegtagadás árán is hozzá mindig hasonlóbbá tenni. Egyértelmű a vággyal az Oltáriszentség után, akár lélekben, akár valóságban veszed magadhoz az Úr testét. Egyértelmű az Istennel való benső egyesülés és az ő akaratával való tökéletes megegyezés vágyával. Mindezek nélkül Krisztus nem születhetik meg szívedben. És ha még nem érzed magadban ezt a vágyat oly mértékben, amint szeretnéd, legalább a vágynak vágya legyen meg szívedben a Zsoltáros szava szerint: „Kívánja lelkem óhajtani igazságaidat.” (Zsolt 118) Végezz ezen a héten gyakran lelki áldozást és látogasd meg az Oltáriszentséget, imádkozzál kettőzött buzgalommal és áhítattal és járulj, ha lehet, többször a szentáldozáshoz,
II. A pogány világ előkészítése az Üdvözítő eljövetelére.
A pogány világban is élt még a paradicsomi ígéret emléke és Isten fokozatosan elkészítette a pogányokat a Megváltó eljövetelére. Részben a bűnök nagysága és sokasága fokozta bennük a vágyat a szabadító után; részben a zsidó népnek adott jövendölések, melyek köztük is ismertté váltak, megerősítették reményüket az Üdvözítőben, akinek a hagyomány szerint jönnie kellett. A zsidó nép fogsága, a négy világbirodalom, a zsidók szétszóródása a pogányok közé a Krisztus előtti utolsó századokban, a római birodalom egysége és az ezáltal teremtett béke az utolsó évtizedben, a szibillák szava, mindez előkészítette a pogányokat és az egész világot a várva-várt Üdvözítő eljövetelére. Círus, perzsa király, maga is előképe volt a Megváltónak.
„Így szól az Úr felkentemhez, Círushoz, kinek jobbját megfogtam, hogy színe előtt meghódoltassam a nemzeteket és megfutamítsam a királyokat, megnyissam előtte az ajtókat és a kapuk ne maradjanak zárva: Én előtted megyek, s a föld nagyjait megalázom; összetöröm az érckapukat és összezúzom a vasreteszeket; és neked adom az elrejtett kincseket és a rejtekhelyek eldugott javait, hogy megtudjad: Én vagyok az Úr, ki neveden szólítlak, Izrael Istene. Szolgámért, Jákobért, és választottamért, Izraelért szólítottalak neveden és adtam dicső nevet neked, noha nem ismertél engem. Én vagyok az Úr, és senki más, rajtam kívül Isten nincsen! Felöveztelek, noha nem ismertél engem, hogy megtudják napkeleten és napnyugaton: Rajtam kívül nincsen más!” (Iz 45,1-6)
A Círusnak megjövendölt győzelem és diadal pontos bekövetkeztéből minden nép megismerhette, hogy Izrael Istene az igaz Isten, és hogy a Megváltó el fog jönni, akinek Círus csak előképe volt.
Iparkodjál imádságod, áldozataid és alamizsnáid által a pogányok üdvösségét elősegíteni, akiknek az Üdvözítő ugyan meg lett ígérve és el is jött, de akik saját és mások bűnei következtében még mindig „a sötétségben és a halál árnyékában ülnek”. Adj hálát, hogy Isten téged ebből a sötétségből kiszólított és az ő „csodálatos világosságába hívott”. (1Pt 2,9) Azért kettőzött buzgósággal imádkozzál, hogy Izaiás szavai minden pogány népre nézve minél előbb beteljesedjenek: „A nép, mely sötétben járt, nagy fényességet lát; azok számára, kik a halál árnyékának országában laknak, világosság támad.” (Iz 9,2) Boldog lennél, ha téged magad hívna meg az Isten, hogy a pogányoknak ezt a világosságot meghozzad.
III. Milyen lesz a Megváltó és az ő országa?
Olvasd még a próféták következő szavait is, melyek a Megváltó személyét és országának dicsőségét festik le:
„Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és virág nő ki gyökeréből. És rajta leszen majd az Úr lelke: a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erősség lelke, a tudás és a jámborság lelke, és eltölti őt az Úr félelmének lelke. Nem a szerint ítél majd, amit a szem lát, és nem a szerint ítélkezik, amit a fül hall, hanem igazságosan ítél majd a szegények fölött, és méltányosan ítélkezik a föld szelídeinek; megveri a földet szája vesszejével, és ajkának lehelletével megöli a gonoszt. Az igazságosság lesz derekának öve, s a hűség csípőjének kötője.” (Iz 11,1-5)
„És leszen: Az utolsó időkben az Úr házának hegye szilárdan áll majd a hegyek tetején, és magasabb lesz a halmoknál; hozzátódulnak mind a nemzetek, és odamegyen számos nép, és így szólnak: Rajta! Menjünk fel az Úr hegyére, és Jákob Istenének házához, hogy megtanítson minket utaira, és ösvényein járjunk, mert a Sionról jő a tanítás, és Jeruzsálemből az Úr igéje. És ő tesz majd ítéletet a nemzetek között, és szolgáltat igazságot számos népnek; és ők kardjaikat ekevasakká olvasztják, és lándzsáikat sarlókká. Nemzet nemzet ellen nem emel kardot, és nem tanul többé hadviselést. Jákob háza, jöjjetek, és járjunk az Úr világosságában!” (Iz 2,2-5)
Mindezek a maguk teljességében az Üdvözítőnek csak égi birodalmában valósulnak meg, de részben már földi országában is. Azért irányuljon vágyunk állandóan a mennyországra, de el ne feledjük, hogy ez a vágy, ha igazi, megfelelő életet követel tőlünk a földön. „Ki mehet az Úr hegyére? Ki állhat meg az ő szent helyén? Az, akinek keze ártatlan, kinek szíve tiszta.” (Ps. 23. Grad. kántorböjti szerdán) A próféta szavai, melyek Krisztus személyét leírják, felszólítanak bennünket, hogy az ő képét minél tökéletesebben alakítsuk ki magunkban. Legyünk földi országának, az Anyaszentegyháznak, hű alattvalói életünkben, hogy mennyei országának részesei lehessünk a halál után. Tekintsünk Krisztus földi országának dicsőségére és legyünk állhatatosak szolgálatában. Se anyagi előnyök, se állás, se házasság, se emberi gyengeségek szemlélése meg ne ingassa hűségünket, hogy tőle elpártoljunk. Mert aki Krisztus földi országától elpártol, az elveszíti a mennyországot is. Idézzük vissza emlékezetünkbe azt, amit Szent Ignác mond, amikor Krisztus országáról beszél. Iparkodjunk az ő országának, uralmának terjesztésében magunkban és másokban nemcsak hűségesek lenni, hanem magunkat ki is tüntetni.
Ebbeli vágyunkat, hogy Krisztust tökéletesen kövessük földi életében, fejezzük ki az
imádságban,
melyet hozzá intézünk, kérve kegyelmét, hogy bennünket legmeghittebb barátai és leghűségesebb követői közé felvenni kegyeskedjék, azok közé, akik országának terjesztésében kitűnni vágynak. Ezt kérjük a Boldogságos Szűz Mária közvetítése által.
[1] Ez az elmélkedés elmaradhat, ha az ádventi időszak nem tesz ki négy teljes hetet.
