Menü
Mindszenty József bíboros mintáját követjük, aki az erkölcsi krízis és a háború idején 1948-ban Máriához fordult, és felé fordította a magyar nép tekintetét is.
Olyan gazdasági és erkölcsi válság küszöbén állunk, melynek kimenetelét még csak nem is sejthetjük.
Nyugat-Európa az önfelszámolás útjára lépett. Hazánkban is generációk élik le életüket a természetfeletti élet teljes kizárásával.
A Mária-év megtartásának kettős célja van. Önmagunk teljes odaszentelése a Szűzanyának, hogy minden nehézségben állhatatosak tudjunk maradni. Krisztus Mária által lépett ebbe a világba, és Mária által osztja ki kegyelmeit.
A Mária-év másik célja, hogy népünk számára az irgalom és kegyelem forrásait imádságainkkal kiesdjük. Sem a politika, sem a gazdaság nem tudja megoldani a nemzet problémáját. Szent István szellemében a magyarságot Istennek kell szentelnünk.
Ennek elsődleges megnyilvánulás pedig az, hogy az emberi élet kezdetét és végét is 1-1 tized rózsafüzér felajánlásával Mária oltalmába ajánljuk.
Imádkozunk az anyaméhben lévő magzatokért az egész Kárpát-medencében, hiszen a mai gyermekek olyan családokba születnek, ahol nem kapnak vallásos nevelést és a családok rengeteg lelki terhet hordoznak. Fontos, hogy leendő gyermekeink imaháttérrel szülessenek meg erre a világra. Imádságunkban azt kérjük, hogy az anyaméhben lévő magzatok erre a világra megszületve Istent megismerjék, őt szolgálják, és ezáltal mindannyian üdvözülhessenek.
Az emberi élet végét is Mária kezeibe helyezzük. A földi élet utolsó órái örök sorsununkról döntenek. Látva, hogy milyen sokan halnak meg szentségek nélkül, vélhetően sokan kárhoznak el, fontos, hogy az adott nap haldoklóiért minden nap imádkozzunk, hogy a Szűzanya által Isten kegyelmét elnyerhessék.
Felhívunk mindenkit, nem csak a közösségeinkhez tartozókat, hanem az egész Kárpát-medence magyarságát és a világ minden magyarját, hogy csatlakozzon a nemzetünkért folyó ádáz küzdelemhez, szellemi harchoz!
Ima a magyar magzatokért
Uram Jézus! Édesanyád, Szűz Mária közbenjárására, aki kilenc hónapon át méhében hordozott, és szüzességének sérelme nélkül szült e világra, általa neked szentelünk minden anyaméhben lévő magyar magzatot, hogy e világra megszületve, téged, az örök világosság fényét megismerjenek, és életük folyamán téged szolgáljanak, hogy ezáltal a te dicsőségedre éljenek a földön, és boldogító színelátásodnak örvendjenek a mennyben. Ámen.
Három „Üdvözlégy” ájtatossága a magzatokért
Szívem mélyéből tisztellek, Boldogságos Szűz Mária, mint az Örök Atya leányát! Hatalmasabb vagy az ég összes angyalánál és szentjénél, hiszen téged öröktől fogva kiválasztott az Isten, hogy az üdvösség munkatársa legyél. Néked ajánlok és szentelek minden magyar magzatot. – Üdvözlégy.
Szívem mélyéből tisztellek, Boldogságos Szűz Mária, mint az Isten egyszülött Fiának Anyját, hiszen általad lett emberré az Isten, és reád bízta az irgalmasság kincseinek kiosztását. Néked ajánlok és szentelek minden magyar magzatot. – Üdvözlégy.
Szívem mélyéből tisztellek, Boldogságos Szűz Mária, mint a Szentlélek Jegyesét, Isten titkainak tárházát. Néked szentelek minden magyar magzatot, hogy e világra születve a Szentlélek Úristen kegyelme által az igaz katolikus hitet megismerjét, abban hűségesen kitartsanak, és ezáltal üdvözüljenek. Üdvözlégy.
Ima e nap haldoklóiért
Boldogságos Szűz Mária, irgalmasság Királynője! Tekints kegyes szemmel magyar testvéreinkre, kik e napon távoznak el ebből a világból! Légy oltalmazójuk a döntő órában, és közbenjárójuk, hogy a pokol örök kínjaitól megmenekülvén Szent Fiad országába jussanak!
Ámen.
Három felajánló ima a haldoklókért
Legszentebb Szentháromság, felajánljuk néked Jézus Krisztus minden érdemét hálából azért, hogy drága Vérét az Olajfák-hegyén érettünk ontotta, s érdemei által kérünk, add meg minden magyar testvérünknek a jó halál kegyelmét. – Miatyánk. Üdvözlégy. Dicsőség.
Legszentebb Szentháromság, felajánljuk neked a mi Urunk, Jézus Krisztus érdemeit, aki érettünk a keresztfán meghalt, és kérünk, ezen érdemek alapján, légy irgalmas minden a mai napon hirtelen és készület nélkül meghaló magyar testvérünkhöz! Szítsd fel szívükben a bűnbánat tüzét, hogy ezáltal üdvözülhessenek! – Miatyánk. Üdvözlégy. Dicsőség.
Legszentebb Szentháromság, felajánljuk neked a mi Urunk, Jézus Krisztus minden érdemét, végtelen szeretetét, mellyel Ő a mennyből alászállott, magára vette emberi természetünket, hogy érettünk szenvedjen és a keresztfán meghaljon. Kérünk, ezen érdemek alapján, add meg a jó halál kegyelmét minden magyar testvérünknek, és engedd, hogy a lelkek az ég dicsőségébe jussanak!
Ajánlott ima a rózsafüzér után
Úristen, ki a bűn zsoldjául a bukott emberiséget a halállal bünteted, de Szent Fiad megváltó áldozata által a benned bízóknak az örök élet kapuját kitárod! Tekints irgalmas szemmel azon testvéreinkre, kik nincsenek a kegyelem állapotában, és a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására és érdemei által add segítő kegyelmedet, hogy szívük a bűnbánat üdvös gyümölcseit teremve alkalmassá váljék megigazító szent kegyelmed befogadására.
Ima a magyar Szent Családhoz
Mennyei atyánk, hálát adunk neked az élet és a család ajándékáért. Adj nekünk erőt, hogy az első magyar szent család – Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre – példája nyomán szeretetben és örömben élhessünk! Kérünk, segítsd a házaspárokat küldetésük teljesítésében, hogy az élő hitet tovább adhassák! Nyisd meg a gyermekek szívét, hogy kibontakozzék bennük a keresztségben kapott hit csírája! Engedd, hogy fiataljaink növekedjenek a hitben és Jézus ismeretében: a házasság előtt állók pedig tisztán megélt szerelemmel készüljenek arra! Növeld a házastársak között a szeretetet, és a hűséget. Kérünk azokért, akik házasságukban nehézségekkel küzdenek. Fogadd hálaadásunkat a hűséges, életre nyitott és örömteli házasságért! Áldd meg nemzetünk minden családját! Adj belső békét az özvegyeknek és egyedülállóknak, a kudarcoktól szenvedőknek! Adj bölcsességet és kitartást a családokért fáradozó világiaknak, püspököknek és papoknak. Világosítsd meg a közélet felelőseit, hogy felismerjék mit kell tenniük a család és a haza javára. Szabadítsd fel szívünket a szolgáló szeretetre, a szent család segítségével: József és Mária közbenjárására a Te Fiad a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.
Az ország felajánlása a Magyarok Nagyasszonyának
Emlékezzél meg, Istennek dicsőséges Anyja, Magyarok Nagyasszonya, szentséges Szűz Mária, emlékezzél meg örökségedről, amelyet hű szolgád, első királyunk és apostolunk, Szent István neked felajánlott és végrendeletében reád hagyott. Tekints kegyes arccal országodra; légy szószólónk és közbenjárónk Szent Fiadnál, Jézus Krisztusnál. Hozzád kiáltottak őseink, és minden ínségükből kiszabadultak, áldott Nagyasszonyunk! Ez a remény éltet most is, ez a bizalom indít, hogy oltalmadban keressünk menedéket mi, a Te néped, örökséged és nyájad, akik különös pártfogásodért hazánkat Szűz Mária országának hívjuk és valljuk. Kérünk, fogadd el tőlünk, hogy – Szent István király példáját követve – most tiszta szívvel kapcsolódjunk be, önmagunkkal és szeretteinkkel, ebbe a felajánlásba. Kérünk, hogy továbbra is oltalmazz és védjél meg minket hatalmas pártfogásoddal minden testi-lelki bajtól. Hazánk főpásztorainak és papjainak nyerj isteni segítő kegyelmet küldetésük teljesítéséhez; híveidnek pedig az élő hit cselekedeteiben és gyümölcseiben buzgó szívet. Könyörgünk, Nagyasszonyunk, hazánk vezetőiért, hogy a Szentlélek ajándékai által megvilágosítva védelmezzék az igazságot, és a közjó előmozdításán őszinte igyekezettel fáradozzanak. Könyörgünk, Nagyasszonyunk, egész nemzetünkért. Vezesd kegyességeddel, tartsd meg Isten szeretetében és félelmében. Nyerj a bűnbánóknak bocsánatot, az igazaknak állhatatosságot, a fiataloknak tisztaságot, a házastársaknak hűséget, a szegényeknek pártfogást, a szomorúaknak vigasztalást, a meghalt híveknek pedig örök nyugodalmat. Légy minden ügyünkben szószólónk szent Fiadnál, hogy az ő akarata szerint rendezzük életünket. Fogadd kegyesen kérésünket, hogy közbenjárásoddal megsegítve, a jelen élet küzdelmei után az örökkévaló boldogságra juthassunk, Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
Önfelajánlás Mária Szeplőtelen Szívének
Fatimai Szűz Mária, Irgalmasság Anyja, Ég és Föld Királynője, Bűnösök Menedéke! Mi, akik csatlakoztunk Mozgalmadhoz, ma különösképpen felajánljuk magunkat Szeplőtelen Szívednek. E felajánlás által Veled és Általad meg akarunk felelni minden kötelezettségünknek, amelyet keresztségünk révén magunkra vállaltunk. Továbbá megígérjük, hogy bensőleg megváltozunk, és felhagyunk minden rendetlen ragaszkodással, ami magunkhoz, vagy a világgal való könnyű megalkuváshoz köt, hogy Hozzád hasonlóan mindig készen legyünk mindenben megtenni az Atya akaratát. Rád, irgalmas Édesanyánkra bízzuk keresztény életünket és hivatásunkat, hogy rendelkezzél vele üdvös terveid szerint ebben a döntő órában, amely a világra nehezedik. Megígérjük, hogy kívánságod szerint fogunk élni, főleg abban, ami a megújult imaéletet, önmegtagadást, a szentmiseáldozatban való buzgó részvételt, az apostolkodást, a rózsafüzér napi elimádkozását, az Evangélium szerinti szigorú életmódot illeti, s jó példát adunk mindenkinek Isten törvényeinek megtartására és keresztény erényeknek, főképpen pedig a tisztaságnak gyakorlására. Továbbá megígérjük, hogy egyesülni akarunk a Szentatyával, a Főpapokkal és a Papjainkkal, hogy így védőbástya legyünk a széthúzás mozgalma ellen, amely a Tanítótekintély ellen támad, és alapjaiban fenyegeti az Egyházat. Védelmed alatt apostolai kívánunk lenni ennek a nagyon szükséges ima- és szeretet egységnek a Pápáért, akire kérjük különleges védelmedet. Végül megígérjük, hogy a lelkeket, akikkel kapcsolatba kerülünk, amennyire csak tudjuk, elvezetjük megújult tiszteletedhez. Tudjuk, hogy az istentagadás a hívők nagy részében a hit hajótörését idézte elő. Isten szent templomába behatolt a megszentségtelenítés. A gonoszság és a bűn áradata elárasztotta a világot. Bizalommal rád emeljük szemünket, Jézus Anyja és a mi irgalmas és hatalmas Anyánk. Ma ismét kérünk téged minden gyermeked üdvösségéért, irgalmas, szerető, édes Szűz Mária. Ámen.
Mária fájdalma kimondhatatlanul mély, de azért nyugodt és hallgatag. Megismétli most azt a Fiat szót, amelyet egykor a megtestesülés pillanatában mondott ki. Rábíz mindent az Úristen akaratára.
Mi sem kerülhetjük el életünkben a megpróbáltatásokat. „Aki nem szenvedett, mit tud az?” (Sir 34,9) A jó Isten gyakran teszi próbára hitünket és hűségünket a szenvedésekben. Nekünk is el kell mondanunk ilyenkor: legyen meg a Te akaratod! Szenvedést okoz a testünk, ha valami fájdalom vagy betegség ér. Szenvedést okoznak a vágyaink, ha valami esemény keresztezi számításainkat. Szenvedünk nem egyszer bűneink miatt, máskor a mások rosszindulata miatt. Ilyenkor tudjuk mi is elmondani: „Égess, Uram, üss, ne sajnálj itt a földön, de légy irgalmas hozzám az örökkévalóságban!” Nem számítanak a földi szenvedések, ha ezek árán megmenekülhetünk az örök szenvedésektől.
Néha azért is szenvedünk, mert nem tapasztaljuk fáradozásaink eredményét, sőt hálátlanságot nyerünk a jóért viszonzásul. Ilyenkor is egyesítjük magunkat a szenvedő Jézussal és a fájdalmak Anyjával, hogy elmondhassuk: „Atyám, ne az én akaratom legyen, hanem a Tiéd!”
Velünk is gyakran megesik, hogy tehetetlenül állunk szeretteink szenvedésével szemben. Nem akarunk ilyenkor hiába keseregni: inkább az imában keresünk majd vigaszt, és belenyugszunk már most, előre is az Isten akaratába.
De belenyugszunk abba is, ha nekünk magunknak kell majd szenvedéseket elviselnünk. Készségesen akarunk minden csapást elfogadni az Úristen kezéből. Sőt saját magunk is keresni akarjuk a szenvedést. Szívesen végzünk önmegtagadásokat és vezekléseket, hogy ezekkel némi elégtételt nyújtsunk Istennek a saját bűneinkért és a mások vétkeiért. Ha nehéznek érezzük keresztünket, és úgy hisszük, hogy nincs erőnk többet elviselni, akkor szemünket Jézusra és Máriára emeljük, akiknek példájából hősies erő árad.
A megaláztatásokat mi sem kerülhetjük el az életben. Tudjuk ilyenkor elmondani: „Jó nekem, Uram, hogy megaláztál engem!” (Zsolt 118,71) Ha pedig hiú, büszke gondolatok töltenek el, tekintsünk a megalázott Jézusra és az ő édesanyjára. Vajon kívánhatjuk-e, hogy minket mindenki tiszteljen, amikor ők ilyen megaláztatásban részesültek?
Ha a világ elveszi tőlünk a kényelmet, és kemény életre kényszerít, mondjuk el Szent Bernáttal: „Szégyellem, hogy oly kényes vagyok, amikor Mesteremet tövisekkel látom koronázva!”
Megesik majd az is, hogy barátaink szembefordulnak velünk, és akikkel jót tettünk, azok lesznek a legnagyobb ellenségeink. Ilyen hálátlanságok láttára tekintsünk az Úr Jézus szentséges Szívére, mely soha nem változik, hanem mindig egyformán szeret bennünket.
Mária szerette hazáját és népét. Boldog volt, hogy Isten ezt a népet választotta ki az evangélium hirdetésére. Most azonban borzalommal hallja a szörnyű átkot, amelyet a nép önnönmagára ránt: „Az Ő vére rajtunk és fiainkon!” Siratja nemzetének elvakultságát, mellyel egyetlen perc alatt eljátszotta választottságát, és imádkozik: „Könyörülj, Uram, könyörülj a Te népeden!” (Joel 2,17)
Máriának jelen kell lennie Jézus halálra ítéltetésénél. Az ítéletet ugyanaz a bíró hozza, aki közvetlenül előtte több ízben is kijelentette, hogy semmi vétket nem talál Jézusban. Mária siratja ezt a gyengejelleműséget, de imádkozik is Pilátusért, mert látja, hogy jóindulattal volt eltelve Jézus iránt, és meg akarta menteni.
Fájdalommal kíséri végig Jézust a keresztúton. Sírva látja, mint esik el az Úr többször egymásután a nehéz kereszt súlya alatt. Úgy szeretné öt megvigasztalni, amikor egy pillanatra találkoznak egymással, de csak a szemük kapcsolódhat egybe. Siratja Jeruzsálem leányait, akik meg akarták vigasztalni Jézust, de akiknek az Úr olyan szomorú jövendölést mondott. Siratja a szentvárost, amelynek el kell pusztulnia bűnei miatt.
Nekünk is nem egyszer van részünk hasonló szenvedésekben. Sokszor kigúnyolják hitünket és meggyőződésünket, ha állhatatosan kitartunk a jóban. Máskor keserű igazságtalanságokat kell elviselnünk Jézushoz hasonlóan. Nem egyszer mi is csaknem összeroskadunk a saját keresztünk súlya alatt, és sehol sem találunk vigaszra.
Tanuljunk meg felülemelkedni az emberi tekinteteken, és egyenes jellemmel inkább elvállalni minden kellemetlenséget, semhogy kötelességünk árulói legyünk.
Szeressük az igazságot és ragaszkodjunk hozzá még akkor is, ha miatta kárt szenvedünk a földön. Emlékezzünk az Úr ígéretére, amelyet azoknak tett, akik az igazságért üldöztetést szenvednek.
Tanuljuk meg végül szeretettel viselni keresztünket, még akkor is, ha nagyon súlyos. Csak az lehet Jézus méltó tanítványa, aki napról-napra felveszi keresztjét és követi Őt.
Ó, ti mindnyájan nézzetek ide és lássátok: „Van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam?” (Jer 1,12)
Ott látjuk Máriát, amikor Jézust megfosztják ruháitól és ráfeszítik a keresztre. Minden kalapácsütés, minden kicsorduló vércsepp a Szűzanya Szívét is halálosan megsebzi. Mégis ott áll a szörnyű jelenetnél, mint valódi példaképe az „erős asszonynak”. A fájdalom megbénítja, földhöz szegezi: de egyetlen jajkiáltást sem hallat. Tökéletesen belenyugszik Isten akaratába, és egyesíti fájdalmát szent Fiának megváltó halálával.
Ott látja Jézust a kereszten, két lator között kifeszítve. Mintha csak az Úr volna a legnagyobb gonosztevő a világon! De ennek így kellett történnie: Jézusnak a bűnösök közé kellett számíttatnia, hogy elvehesse a világ bűneit. Mária ezt tudja, és azért önmagát is felajánlja Istennek engesztelő áldozatul.
Finom lelke megborzad a szörnyű káromlások, trágárságok és átkozódások hallatára, amelyekkel a farizeusok és írástudók meg az egész nép szidja az ő haldokló Fiát. Ő maga is gúny és megvetés tárgya, a nép előtt: hiszen egy halálraítéltnek édesanyja! De Mária mégsem kéri, hogy az ég büntetése sújtson le a szidalmazókra. Ő is együtt könyörög Jézussal: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”
Érzi, mekkora fájdalom Jézus szerető Szívének, hogy mindenki elhagyta a veszély pillanatában. Legalább ő akar mellette állni az elhagyatottság órájában. Anyai szeretetével akarja enyhíteni Jézus szenvedéseit.
Szívébe hasítanak Jézus fájdalmas szavai: „Szomjúhozom!” „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Tehetetlenül kell néznie édes Fia halálvergődését. Csak ezt a gyötrelmes tehetetlenséget tudja felajánlani a mennyei Atyának áldozatul.
Jézus, amikor már érzi közelgő halálát, feléje fordul és kimondja végakaratát: „Anyám, íme a te fiad!” Ezentúl Szent János lesz a fia, és az összes emberek, akiket Jézus drága vére árán megváltott. Mily szomorú csere: Jézus helyett a bűnös embereknek legyen édesanyja! De Mária tudja kötelességét, hogy az új Ádám mellett neki új Évává kell lennie. Ebben a fájdalmas órában lett ő mindannyiunk édesanyja.
A keresztrefeszített Jézus és a fájdalmas Anya mellett vajon ki merhet még panaszkodni, hogy szenvedéseket kell elviselnie? Minden szenvedés emel és nemesít, örüljünk, hogy szenvedhetünk saját magunkért és másokért. És ha látjuk, hogy oly sok ember hűtlenül elhagyja Jézust, mondjuk legalább mi: „Uram, én sohasem hagylak el téged!” Ha nagyon megsokasodnak a bajok felettünk, szemünket a fájdalmas Szűzre emeljük: ő szeret bennünket, mert édesanyánk, és mellettünk áll minden megpróbáltatásunkban.
Amekkora volt Jézus megaláztatása a szenvedésben, oly nagy most dicsősége a feltámadásban. Halála estéjén így imádkozott a mennyei Atyához: „Én téged megdicsőítettelek a földön, a munkát elvégeztem, melyet rám bíztál, hogy azt megtegyem; és most te is dicsőíts meg engem, Atyám, tenmagadnál, azzal a dicsőséggel, mely enyém volt nálad, mielőtt a világ lett.” (Jn 17,4–5)
A mennyei Atya teljesítette Jézus kérését, és az ő emberi természetét is felruházta a második isteni személy égi dicsőségével. Jézusé a „dicsőség és a hatalom mindörökkön örökké”. (1Pét 4,11)
Legyőzte a halált. Hű maradt ígéretéhez, hogy három nap múlva felépíti testének lerombolt templomát. Ő az „elsőszülött a halottak közül”. (Kol 1,18)
Legyőzte a szenvedést. Nem a „fájdalmak embere” többé, hanem átszellemült, megdicsőült, ragyogó szépségű új ember.
Legyőzte ellenségeit, akik azt hitték, hogy megölése által félretehetik őt az útból.
Legyőzte a bűnt, megszerezte az emberiségnek a megigazulást, megnyitotta a bukott emberek előtt az üdvösség kapuját: „Odaadatott bűneinkért és feltámadott megigazulásunkért.” (Róm 4,25)
Legyőzte tanítványainak hitetlenségét. Azok újra hisznek benne, jobban, mint bármikor, és örömkiáltással borulnak lábához: „Én Uram és én Istenem!”
A Fiú dicsősége dicsőséget áraszt az Anyára is. Mária boldog, kimondhatatlan öröm tölti el lelkét. Amilyen együttérző szívvel vett részt Jézus halálában, oly boldog ujjongással egyesül a feltámadott Jézussal.
A feltámadás dicsősége a mi dicsőségünk is:
Dicsősége hitünknek: „A győzelem, mely meggyőzi a világot, a mi hitünk.” (1Jn 5,4) Jézus valóban isteni bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy higgyünk istenségében és küldetésében.
Dicsősége reményünknek, mely immár boldog biztonságban lehet, hogy szintén elnyeri a feltámadás ajándékát. „Krisztus feltámadt halottaiból, az elszenderültek zsengéje. Mert amint ember által van a halál, úgy ember által van a halottak feltámadása; és amint Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban is mindnyájan életre fognak kelni.” (1Kor 15,20–22)
Dicsősége a szentségi Jézus iránt érzett szeretetünknek: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete leszen, és én feltámasztom őt az utolsó napon!” (Jn 6,54)
Isten megdicsőítette Jézust a feltámadás után! Neki adatott „minden hatalom a mennyben és a földön”. (Mt 28,18) Hatalmat nyert Jézus, hogy az egész világra elküldje az evangélium hirdetőit: „Elmenvén, tanítsatok minden nemzetet.” (Mt 28,19) Ebben a jogában semmilyen földi hatalom nem korlátozhatja. Hatalmat nyert, hogy a világ végezetéig Egyházával együtt maradhasson: „Íme, én veletek vagyok mindennap, a világ végezetéig.” (Mt 28,20) Hatalmat nyert, hogy elküldhesse a Szentlelket: „Én elküldöm Atyám ígéretét rátok.” (Lk 24,49) „Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből vesz és kijelenti nektek.” (Jn 16,14) Hatalmat nyert arra, hogy befogadja a mennyországba mindazokat, akik követték őt: „Elmegyek helyet készíteni nektek.” (Jn 14,2)
Hatalmat nyert arra, hogy tanítványai színe előtt dicsőségesen felmenjen a mennybe: „És lőn, hogy áldás közben eltávozék tőlük és mennybe vitetek.” (Lk 24,51)
Hatalmat nyert arra, hogy ott üljön a mindenható Atyaisten jobbja felől. (Mk 16,19) Hatalmat nyert, hogy ő legyen az Egyház Feje (Kol 1,18); Ő az örök Főpap, aki érettünk Istennél esedezik (Zsid 6,20); Ő a közvetítő Isten és az emberek között: „Egy az Isten és egy a közvetítő is az Isten és az emberek között: az ember Krisztus Jézus.” (1Tim 2,5) „Mindenkor él, hogy érettünk közbenjárjon” (Zsid 7,25); Őt illeti az elsőség mindenben az égen és a földön (Kol 1,18); Ő a századok Királya: „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma és mindörökké.” (Zsid 13,8) Hatalmat nyert, hogy egykor majd eljöjjön teljes dicsőségben ítélni eleveneket és holtakat. „Látni fogjátok jönni az Emberfiát az ég felhőiben” (Mk 14,62), amint az angyal is megígérte az apostoloknak: „Ez a Jézus, aki felvétetett mellőletek az égbe, úgy jő majd el, ahogy őt felmenni láttátok.” (ApCsel 1,11)
Aki magát megalázza, felmagasztaltatik. De senki magát még oly mélyen meg nem alázta, mint édes Üdvözítőnk, aki valóban minden gyalázatot magára vállalt. De nem is magasztalt fel mást az Úristen oly nagy dicsőséggel, mint Jézust. Mária mindig hűségesen követte Jézust az alázatosság útján. Az Úr szolgálóleányának tekintette magát akkor is, amikor Isten Anyja lett. Örült, hogy árnyékban élhet, míg Fiát dicsőítették és ünnepelték. Ezért most ő is osztozik a feltámadott és égbe szállott Jézus dicsőségében.
Töltsön el bennünket is az igazi, mélységes alázat. Fogadjunk készséggel minden megalázást, akárhonnan jöjjön is. Ez az az út, amely elvisz bennünket Jézus égi dicsőségébe. „Aki magát megalázza, felmagasztaltatik.” (Lk 14,11)
Szemléljük Máriát, amint az utolsó vacsora termében áhítatos imával készül a Szentlélek eljövetelére az apostolokkal együtt. Jól tudja, mily csodás változásokat képes a Szentlélek előidézni: hiszen őt már „megárnyékozta a Szentlélek ereje” egykor, a megtestesülés pillanatában. Jól ismerte azt az örömet is, amelytől csaknem megszakad ilyenkor a szív: „örvendez az én lelkem üdvözítő Istenemben!” De akkor a Szentlélek csak őhozzá egyedül szállott le a názáreti magányba, most pedig egész dicsőségével és erejével jött el mindannyiukra. Diadalmasan, ellenállhatatlan erővel tör rájuk a Szentlélek. Szélvihar, világosság, lángnyelvek alakjában mutatja ki hatalmát. Megmutatja hatalmát az apostolok lelkében is, amelyet egyetlen szempillantás alatt gyökerében változtat meg: gyarlóságukat életszentséggé, tudatlanságukat bölcsességgé, gyengeségüket hősies bátorsággá alakítja át. Ezzel beteljesítette Jézus ígéretét, aki azt mondotta, hogy „a Szentlélek majd megtanít benneteket mindarra, amiket mondottam nektek!” (Jn 14,26) Megmutatja hatalmát ajándékainak kiárasztásában: egyszerű hívek kezdenek prófétálni és csodákat tenni Jézus nevében. Megmutatja hatalmát abban a szeretetközösségben, amely az első híveket egyesítette: „A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt.” (ApCsel 4,32)
Megmutatja hatalmát az Egyházban, amellyel mindig együtt él; tévedhetetlenül vezérli minden hitbeli és erkölcsi kérdésben, és megadja a híveknek a kegyelmet, hogy tudjanak hinni és legyen erejük a parancsolatok megtartására.
Megmutatja hatalmát Péterben: az ő nyelve által szól a főtanács színe előtt; kiszabadítja Heródes fogságából; később is vele és utódaival marad. A világ minden gonoszsága és gyűlölete tehetetlen Krisztus földi helytartójával szemben. A pápaságon a pokol kapui sem tudnak erőt venni. (Mt 16,18)
A Szentlélek hatalma örömmel tölti el Mária Szívét. Ujjongva látja az Egyház győzelmét a világ felett, és boldog akkor, amikor a hívekben a Szentlélek erejét látja munkálkodni. Bennünk is munkálkodik a Szentlélek. Nemcsak a keresztségben és bérmálásban szállt le ránk, hanem eljön mindannyiszor, valahányszor buzgón imádkozzuk: „Jöjj el, Szentlélek Úristen!” Eljön hozzánk, valahányszor készséges lélekkel várjuk őt; valahányszor bármi jócselekedetet végzünk vagy szeretettel fordulunk a jó Istenhez. „Az Isten szeretete kiáradt szívünkbe a Szentlélek által, aki nekünk adatott.” (Róm 5,5)
Élete folyamán Szűz Mária mindig gondosan eltakarta erényeit az emberek szeme elől; de halálában az egész világ előtt nyilvánvaló lett csodálatos szépsége. Isten most végre az emberiség színe előtt dicsőítette meg alázatos szolgálóleányát.
Megdicsőítette azzal, hogy édes, gyönyörű halált adott neki, amely a hazatérés boldogságával árasztotta el Mária Szívét. Most méltán megismételhette a Magnificat szavait: „Örvendez az én szívem megváltó Istenem felett…, mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas.”
Megdicsőítette testét az épség ajándékával. Az Úr nem akarta, hogy megromoljék és feloszlódjék az a test, mely egykor a „Magasságbelinek szent szekrénye” volt; az a test, mely szeplőtelenül fogantatott és mégis annyi vezeklő áldozatot vállalt magára az emberiség bűneiért.
Megdicsőítette Máriát a feltámadás ajándékával hasonlóan Jézushoz.
Megdicsőítette azzal, hogy felvette az égbe, és ott az angyalok királynőjévé tette őt.
Megdicsőítette a mennyországban, ahol hódolnak előtte a szent pátriárkák és próféták, akik annyit vágyódtak a századok folyamán az Istentől megígért asszony után, aki majd összetiporja a sátán fejét. Hódolnak előtte saját szülei; Szent József, aki az ő karjai között lehelte ki lelkét; szeretettel öleli őt magához maga Jézus, aki most is Anyjának szólítja őt; szeretettel tekint reá az isteni Szentháromság, mely egykor az angyal ajka által köszöntötte őt: Üdvözlégy, malaszttal teljes!
Mi is megdicsőülhetünk halálunkban, ha tisztán őrizzük meg lelkiismeretünket, kerüljük a világ szellemét, Istennel egyesülten élünk, követjük Jézust az áldozatok útján és hűségesen teljesítjük kötelességünket. Ez a szent halál titka. Ha így élünk, elkerülhetjük a tisztítótüzet és egyenesen Isten boldogító színelátására juthatunk.
Mária megkoronázásának titka egyesíti magában a Szent Szűz minden örömét. Isten, az igaz bíró, megadta most neki az „igazság koronáját”, amellyel megjutalmazta földi életének minden erényét. Mária volt a legalázatosabb teremtménye a földnek: most ő lett az angyalok és szentek királynőasszonya. Teljes egyszerűségben élt, és Jézushoz hasonlóan nem kívánt magának semmi földi kitüntetést azon a címen, hogy ő Isten anyja. Ezért most őt tette Isten minden javának kiosztójává, a kegyelmek közvetítőjévé. „Azt akarja az Úr, hogy mindent Máriától kapjunk”, amint a kis Jácinta mondogatta.
Feltűnés nélkül, ismeretlenül élt az emberek előtt: most azt akarja Isten, hogy ő legyen az ég és föld királynője, akinek szava mindig meghallgatásra talál az ő színe előtt. Mária a közbenjárása által mindent megtehet; ő a „térdenálló mindenhatóság”. Szívét a fájdalmak tőre járta át. Valóban a „fájdalmak Anyja” volt Mária a földön. Isten most oly boldogsággal jutalmazza meg érte, mely minden szentnek mennyei örömét mérhetetlenül felülmúlja. Élete állandó megnyugvás volt az Úr akaratában; a „fiat” szó képezte lelkének alaphangulatát. Ezért Isten a legnagyobb hatalmat adja neki a mennyben: hatalmat a küzdő, a szenvedő és a győzedelmes Egyház minden tagja felett. Elfogadta az istenanyai méltóságot, mely annyi szenvedéssel volt egybekötve. Ezért most állandóan Isten trónja mellett állhat a legnagyobb dicsőségben.
Mily nagy a mi mennyei édesanyánk dicsősége! A gyémánt ragyogásánál is fényesebb az a korona, mely fejét ékesíti az örökkévalóságon keresztül. Mária pedig az örökkévalóságon keresztül énekelheti a Magnificat himnuszát: az Úr valóban rátekintett szolgálója kicsinységére; íme, mostantól fogva boldognak hirdeti őt minden nemzedék! Ha mi is el akarjuk egykor nyerni a nekünk készített égi koronát, végig kell harcolnunk a „jó harcot”, és hűségesen kitartanunk a Mária-tiszteletben. Aki szereti Szűz Máriát, nem veszhet el!
Számlaszámunk
OTP 11731049-21342293
Adószámunk
18756579-1-14