„Jaj annak, aki által a botrányok keletkeznek!” (Lk 17,1)

„Botrány, szakadás, lázadás, engedetlenség.” Rögtön a sátán jut mindenkinek eszébe, aki „minden szakadás és botrány atyja.” Azt jelenti tehát az Evangélium szava, hogy aki körül botrányok alakulnak ki, az szükségszerűen a sátán szekerét húzza?

Szükséges, hogy botrányok legyenek, de jaj annak, aki által a botrányok keletkeznek.”

Mt 18,17

„Botrány, szakadás, lázadás, engedetlenség.” Rögtön a sátán jut mindenkinek eszébe, aki „minden szakadás és botrány atyja.” Azt jelenti tehát az Evangélium szava, hogy aki körül botrányok alakulnak ki, az szükségszerűen a sátán szekerét húzza?

Tényleg ilyen egyszerű a dolog? Hogyan mondhatja hát akkor az Üdvözítő Jézus: „Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával”? Meghazudtolná az Úr saját magát? Vagy csupán arról van szó, hogy egyesek nem veszik a fáradságot, hogy az Evangélium mélyebb megértésére eljussanak? Szent Pál apostol is „kellően összezavar minket”, amikor ezt írja: a Kereszt és Krisztus Evangéliuma „a zsidóknak botrány”. Akkor tehát ez is a „sátántól van”? Nem inkább arról van szó, hogy a sátán és szolgái néha éppen azokat tüntetik fel „sátáninak”, akit el akarnak lehetetleníteni, hitelteleníteni akarnak? Hiszen a sátán nem csak a botrány, hanem a hazugság atyja is…

Nyilván fáj a sátánnak, ha valaki kinyilvánítja: nem kíván vele közösségben lenni. Gyűlölni és gyalázni fogja azokat, akik az általa felkínált húsos fazekak helyett a Szentlélektől megvilágosítva az Istentől alászálló mannát választják. A maga részéről a patás féreg teljes joggal nevezheti az ilyet „szakadárnak, lázadónak, botránkoztatónak”. Beláthatja azonban akárki: Ez annak a valakinek a szájából meglehetősen hiteltelen, aki miatt az ősi szakadás és lázadás történt, és amely miatt a Krisztushoz vágyóknak sátáni szemszögből „szakadárokká” kell válniuk. Rá mondja tehát az Üdvözítő: „Jaj annak, aki miatt botrányok keletkeznek.”

Nem az olyan „szakadároknak” van szükségük tehát „bűnbánatra”, akik a gonoszság világától akarnak távolabb kerülni. Azoknak van szüksége megtérésre, akik vakságukban és megátalkodottságukban nem hajlandóak akár kezüket-lábukat levágni, szemüket önmaguktól eldobni, zsíros-hájas önmaguktól megválni, csak hogy bejussanak a Mennyei Királyságba. Ott már nem lesz szakadás. Ott a Botrány Fáján dicsőségesen Uralkodó lesz minden a mindenben. Ott majd napvilágra kerül minden „rejtett dolog”. A hazugságok, a rágalmak, a „valódi botrányok” is…

Aradi László atya